CkMi2en

Szinte semmit nem aludtam.. a mai nap járt a fejemben! Visszaköltözöm Ábrányba, mert nincs egyenlőre más lehetőségem! A kísértés, a szerelmem utáni vágy nem tudom hova, de tuti fokozódni fog.. ugyanis ott lakik pár km-re! Találkoznom kell vele! Itt maradt nálam 1-2 cucca! Kész vagyok rá? Kibírom hogy ne boruljak könnyes szemekkel a nyakába? Minden nap várom tőle az üzenetet -- "Te gyagya! találkozzunk"!!! De nem kellek Neki! "A puding próbája, az evés" Nem jött be Neki az én pudingom.. úgy érzem hiába is cukrozom már!  megromlott és kidobott!.. :'( Nem tudok kimászni a "kukából".. pedig próbálok!
A költözéshez visszatérve, kíváncsi vagyok hogy fogadnak az ottaniak.. kinek mi a véleménye rólam.. De asszem inkább nem is foglalkozom vele! Úgy se maradok sokáig! Augusztusban fel akarok menni pestre dolgozni, és fel is fogok.. Egy esetet kivéve! Ha újra a karjaim közé zárhatom Őt! most örökre!
 

11. nap azóta!

Összecuccoltam az összes holmim.. költözésre fel! közben 23 hajszálat találtam... Egyre többet kapok vissza BELŐŐŐLE<3 Persze ez csak álom! Mert így akarom.. 
Szarul vagyok...

 

Mit is mondjak:) Most valahogy egész jól vagyok.. bár ilyenkor az a bizonyos "meglesz ennek is a böjtje" érzés nem hagy nyugodni! Beszélgettem Vele megint egy keveset:) Most valami furit éreztem:) Nem tudom akarattal próbál e úgy viselkedni hogy nekem kedvezzen, vagy egyszerüen jól esett Neki is így beszélgetni:) Mosolygott asszem.. msn-en nehéz eldönteni, de úgy érzem jól érezte magát ő is! mmm .. hmm hmm :D Még viccelődött is. :) Vagy jó napja volt, vagy örült Nekem! Na ez majd holnapra kiderül.. De van itt valami amit nem értek.. közöltem hogy most elmek kajálni, erre Ő meg sétálni.. lehet hülyeség volt megkérdezni.. de megkérdeztem! Egyedül? Erre csak egy nemet kaptam.. és megint hülyeség, de elkezdtem faggatni.. Elköszönt egy "ne képzelődj" kíséretében! Nem is tudom mihez hasonlítani az érzést.. de agyeldobós nem kapok levegőt érzésen túl, még a lángol a vérem szindróma is rámtört... Remélem beszélek még ma Vele! 

Lassan búcsúzik a 10. nap

Tegnap is beszélgettem egy keveset Vele! Nem bírnám ki ha nem beszélnénk... de annyira fáj! Tagadom! De sírok folyamatosan míg beszélünk! Azt mondom már jól vagyok! Közben a szívem készül megállni! Azt mondom igaza volt, és jobb így! Közben úgy érzem, bármit elvehetnének tőlem! Nem érdekel! Csak Ő legyen velem! Minden lélegzetvételemnél összeszorul a szívem! Ez nem csak szellemileg fáj.. hasogat belém az érzés! Szóba áll velem, néha mosolyog is, de úgy érzem már csak a hajpántja a csuklómon, és a hajszálai egy kis dobozkában lehet az enyém.. Türelmetlen lennék? Vagy lehetetlen álmokat űzök? Ahogy Ő mondaná, ne törd magad a múlton! Az a baj, én a jövőmön töröm magam.. ami Nélküle mit sem ér!

10. nap indult el azóta!

Migint közeleg az este.. már előre félek hogy viselem majd el.. azt a nyomást, ami ilyenkor szét akarja robbantani a szívem! Apa rátett egy lapáttal.. közölte ma lakunk itt egy éve. Tiszaújvárosban... Ez alapjában véve, semmi extra.. De eltelt egy év basszus.. és mit értem el? Semmit.. az agyam szétfeszíti a koponyám.. Szeretlek Gréta, de fájdalommal gondolok rád! Pedig ha visszaemlékszem, erre az elpocsékolt évre, Te voltál az egyetlen dolog, amit a javamra írhatok.. hogy megtaláltalak! Ezt jól csináltam.. boldog időszak volt! Nagyon nagyon Boldog! Ki kell adnom a gőzt... Szeretlek

Te voltál mindaz, amiért érdemes volt küzdeni!
Te voltál az, a tisztaság, az ártatlanság, az önzetlenség, az őszinte szeretet megtestesítője!
Angyal voltál az angyalok közt, ki felkarolt, s erőt adott!
Te voltál a napsugár, mely akkor is ragyogott, ha minden sötétbe borult, akkor is fénylett, ha száz eső zúgott, akkor is melegített, ha mindenki más messze volt!
Te voltál a felkelő napsugár, aki utat mutatott a hajnali ködben!
Te voltál a déli tündöklő napfény, aki beragyogta napom!
Te voltál az késői alkony, ki az üres, csendes pillanatokat is megszépítette!
Te voltál az esthajnalcsillag, aki a sötétségből is ragyogott, és álmomban is vigyázott rám!
De Te elmentél. s veled együtt távozott minden.
Elvitted magaddal a napot, a holdat, az esthajnalcsillagot, elvitted az erőt adó fényt.
Elvitted az örömöt, a vidámságot, a nevetést, a boldogságot.
Elvittél mindent, ami Te voltál, s itt hagytad a bánatot, a szomorúságot, a fájdalmat, az ürességet és a könnyeket.
Magam vagyok.
Egyedül, elhagyatottan, elkeseredetten, nélküled.
Nélküled már semmi sem olyan, mint rég.
Gyere vissza! Gyere vissza hozzám kérlek!
Gyere vissza értem, had legyünk újra boldogok!
Vigyél el oda, ahol örökké tart a boldogság, ahol mindig együtt lehetünk és soha nem kell elveszítenünk egymást!
Gyere vissza hozzám!
Kérlek...!
Én szeretlek!
 

Nagyon rosszul aludtam.. forgolódtam, többször felébredtem.. melegem volt, izzadósan és fejfájósan forgolódtam. Azt mondja, ne gondoljak rá, ne törjem magam a múlton. Egyszerűen nem tudok másra gondolni! Szinte minden pillanatom csak az Övé. Nem is gondolkodom rajta.. egyszerűen hiányziik! Kell! Töprengek.. vajon miért nem látta már bennem azt akit megszeretett? Miért nem volt kitartóbb? Miért adta fel ilyen hamar? Miért nem engedi, hogy megmutassam ki vagyok? A reggeleim, még az estéknél is fájdalmasabbak! Lefekvés után egy darabig jó! Míg kezdi elönteni az agyam a melatonin, szép lassan álomba kényszerít, arra gondolok amire akarok! Arra gondolok hogy most ébredek fel, ami eddig volt, az volt a rémálom, és felkeltem.. vége :) Mi együtt vagyunk, boldogok és szerelmesek! Néha beválik hogy felcserélem az ébrenlétet az álmaimmal! De akkor jön a csúnya reggel.. és a fájdalmas élet sokkal hihetőbb mint a szép álmok! Nem tudok enni mert visszajön.. görcs van a gyomromban.. ordítok hogy mi bajom van! sikeresen lefogytam pár kilót.. 79 vagyok.. az átlag súlyom 85.. Szóval ilyen ez a Plátói szerelem.. nem kéne hogy Plátói legyen.. De MIÉRT AZ?? Ha talán egyszer elmúlik, köszönöm többet nem kérek! Én most vagyok igazán Szerelmes.. És a szív, csak egyszer tud igazán összetörni.. sőt.. összeroppanni..! Többé nem jön helyre! Ez túl nagy seb. Csak 1 valaki tudná befoltozni! Csak Ő! De a hegek akkor is megaradnak':( Tényleg utálom a reggeleket...


9 nap telt el azóta!

  Vártam ma is! Reggel megint arra ébredtem, hogy sírok! 23 éves vagyok, túl vagyok már sok fájdalmas szakításon! Volt hogy úgy éreztem meghalok ha elveszítem! De ez most valahogy más! Ő más volt mint a többi! Éreztem hogy ő az igazi... Őt kerestem! Azt mondja idővel jobb lesz... Ez általában így is van! De Ő tényleg más! A történetet nem tudom így elsőre kiírni magamból... de idővel asszem a fele világos lesz mindenkinek! Mióta vége, nem közlekedek lifttel, mert mindig egymást néztük a tükörben! Milyen szépek vagyunk, ragyogott a szemünk.. nem bírok beszállni!!! A hajpántját azóta se vettem le a csuklómról! Gyűjtöm a hajszálait.. amit lassan összeszedek a lakásból! Kiülök néha a buszvégállomáshoz.. és várom! Istenem annyit sírok.. nem szégyenlem! A tenyeremen akartam hordozni! Imádom a romantikát, de rossz passzban voltam, és nem tudtam Neki azt nyújtani amit szerettem volna! Rengeteg gondom van.. munka, lakás, autó.. kellene mert egy helyben vegetálok.. Ki akarok törni.. Ő jött közben, megszerettem! Erőt adott! Végre van kiért.. végre egy biztos pont aki mellett megynyugodtam! Aki egy pillantásával elfeledtette minden bajom! Míg vele voltam, mellettem volt, hozzám ért.. Istenem annyira hiányzik! Szükségem van rá! .. Tudtam hétfőn reggel.. ahogy felébredtünk, rámnézett, éreztem baj van! El kellett jönnöm Tőle! Annyira fájt.. tudtam el kell mennem, és ő nem fog szaladni utánam.. áá most ennyi mert nem bírom! 
 


8 nap telt el azóta!