Tegnap is beszélgettem egy keveset Vele! Nem bírnám ki ha nem beszélnénk... de annyira fáj! Tagadom! De sírok folyamatosan míg beszélünk! Azt mondom már jól vagyok! Közben a szívem készül megállni! Azt mondom igaza volt, és jobb így! Közben úgy érzem, bármit elvehetnének tőlem! Nem érdekel! Csak Ő legyen velem! Minden lélegzetvételemnél összeszorul a szívem! Ez nem csak szellemileg fáj.. hasogat belém az érzés! Szóba áll velem, néha mosolyog is, de úgy érzem már csak a hajpántja a csuklómon, és a hajszálai egy kis dobozkában lehet az enyém.. Türelmetlen lennék? Vagy lehetetlen álmokat űzök? Ahogy Ő mondaná, ne törd magad a múlton! Az a baj, én a jövőmön töröm magam.. ami Nélküle mit sem ér!
10. nap indult el azóta!
