CkMi2en

  Vártam ma is! Reggel megint arra ébredtem, hogy sírok! 23 éves vagyok, túl vagyok már sok fájdalmas szakításon! Volt hogy úgy éreztem meghalok ha elveszítem! De ez most valahogy más! Ő más volt mint a többi! Éreztem hogy ő az igazi... Őt kerestem! Azt mondja idővel jobb lesz... Ez általában így is van! De Ő tényleg más! A történetet nem tudom így elsőre kiírni magamból... de idővel asszem a fele világos lesz mindenkinek! Mióta vége, nem közlekedek lifttel, mert mindig egymást néztük a tükörben! Milyen szépek vagyunk, ragyogott a szemünk.. nem bírok beszállni!!! A hajpántját azóta se vettem le a csuklómról! Gyűjtöm a hajszálait.. amit lassan összeszedek a lakásból! Kiülök néha a buszvégállomáshoz.. és várom! Istenem annyit sírok.. nem szégyenlem! A tenyeremen akartam hordozni! Imádom a romantikát, de rossz passzban voltam, és nem tudtam Neki azt nyújtani amit szerettem volna! Rengeteg gondom van.. munka, lakás, autó.. kellene mert egy helyben vegetálok.. Ki akarok törni.. Ő jött közben, megszerettem! Erőt adott! Végre van kiért.. végre egy biztos pont aki mellett megynyugodtam! Aki egy pillantásával elfeledtette minden bajom! Míg vele voltam, mellettem volt, hozzám ért.. Istenem annyira hiányzik! Szükségem van rá! .. Tudtam hétfőn reggel.. ahogy felébredtünk, rámnézett, éreztem baj van! El kellett jönnöm Tőle! Annyira fájt.. tudtam el kell mennem, és ő nem fog szaladni utánam.. áá most ennyi mert nem bírom! 
 


8 nap telt el azóta!