CkMi2en

Te voltál mindaz, amiért érdemes volt küzdeni!
Te voltál az, a tisztaság, az ártatlanság, az önzetlenség, az őszinte szeretet megtestesítője!
Angyal voltál az angyalok közt, ki felkarolt, s erőt adott!
Te voltál a napsugár, mely akkor is ragyogott, ha minden sötétbe borult, akkor is fénylett, ha száz eső zúgott, akkor is melegített, ha mindenki más messze volt!
Te voltál a felkelő napsugár, aki utat mutatott a hajnali ködben!
Te voltál a déli tündöklő napfény, aki beragyogta napom!
Te voltál az késői alkony, ki az üres, csendes pillanatokat is megszépítette!
Te voltál az esthajnalcsillag, aki a sötétségből is ragyogott, és álmomban is vigyázott rám!
De Te elmentél. s veled együtt távozott minden.
Elvitted magaddal a napot, a holdat, az esthajnalcsillagot, elvitted az erőt adó fényt.
Elvitted az örömöt, a vidámságot, a nevetést, a boldogságot.
Elvittél mindent, ami Te voltál, s itt hagytad a bánatot, a szomorúságot, a fájdalmat, az ürességet és a könnyeket.
Magam vagyok.
Egyedül, elhagyatottan, elkeseredetten, nélküled.
Nélküled már semmi sem olyan, mint rég.
Gyere vissza! Gyere vissza hozzám kérlek!
Gyere vissza értem, had legyünk újra boldogok!
Vigyél el oda, ahol örökké tart a boldogság, ahol mindig együtt lehetünk és soha nem kell elveszítenünk egymást!
Gyere vissza hozzám!
Kérlek...!
Én szeretlek!