CkMi2en

Nagyon rosszul aludtam.. forgolódtam, többször felébredtem.. melegem volt, izzadósan és fejfájósan forgolódtam. Azt mondja, ne gondoljak rá, ne törjem magam a múlton. Egyszerűen nem tudok másra gondolni! Szinte minden pillanatom csak az Övé. Nem is gondolkodom rajta.. egyszerűen hiányziik! Kell! Töprengek.. vajon miért nem látta már bennem azt akit megszeretett? Miért nem volt kitartóbb? Miért adta fel ilyen hamar? Miért nem engedi, hogy megmutassam ki vagyok? A reggeleim, még az estéknél is fájdalmasabbak! Lefekvés után egy darabig jó! Míg kezdi elönteni az agyam a melatonin, szép lassan álomba kényszerít, arra gondolok amire akarok! Arra gondolok hogy most ébredek fel, ami eddig volt, az volt a rémálom, és felkeltem.. vége :) Mi együtt vagyunk, boldogok és szerelmesek! Néha beválik hogy felcserélem az ébrenlétet az álmaimmal! De akkor jön a csúnya reggel.. és a fájdalmas élet sokkal hihetőbb mint a szép álmok! Nem tudok enni mert visszajön.. görcs van a gyomromban.. ordítok hogy mi bajom van! sikeresen lefogytam pár kilót.. 79 vagyok.. az átlag súlyom 85.. Szóval ilyen ez a Plátói szerelem.. nem kéne hogy Plátói legyen.. De MIÉRT AZ?? Ha talán egyszer elmúlik, köszönöm többet nem kérek! Én most vagyok igazán Szerelmes.. És a szív, csak egyszer tud igazán összetörni.. sőt.. összeroppanni..! Többé nem jön helyre! Ez túl nagy seb. Csak 1 valaki tudná befoltozni! Csak Ő! De a hegek akkor is megaradnak':( Tényleg utálom a reggeleket...


9 nap telt el azóta!